Szeretek az lenni, aki vagyok, kívül kortalan, belül változó, visszanézve minden jó, jövőbe tekintve találgató. Szeretek a hétköznapban élni, kocsival utazni, lovagolni, friss levegőn
lenni, gyönyörködni egy lóban, egy élőlényben, egy szempárban, a hóesésben, egy
kavicsban, egy üvegben, egy régiségben, egy férfiben és egy nőben. Szeretem itthon hallgatni az esőt és pokrócban ülni egész nap, mindent magam körül tudni, délután aludni, teát inni. Szeretek családoknál enni, reggelit készíteni, zöldségesemhez járni, zenét hallgatni, kis utcákon menni, kukorica hajat mélyen szagolni, tudni és elfogadni azt, hogy nem minden lehet az enyém. Szeretek beszélgetni, hallgatni, visszaemlékezni, fényképeket nézni, festeni, alkotni, ajándékot készíteni, gyárban lenni, műhelyben dolgozni, önerőből elérni. Szeretek textilt gyűjteni, papírokat fogni,inspirálódni és fantáziálgatni. Szeretem a 80-as éveket és a vagány pasikat, akik maguknak azok és nem a világnak, az eleganciát, a szabott ruhákat, a
grafikát, a modernizmust és a viktoriánus stílust, a tökéletes kerteket, a vizuális játékot, és
a kontrasztot. Szeretek ártatlan fiatalként szerelmeskedni napokon át és ha alkalom adja,
fordítva is. Szeretek kiöltözni, más karakterré válni, az ágyamban aludni, kézzel írni, megfigyelni, valami újat elsajátítani, találkozni Istennel és az univerzummal kacagni.
Szeretem, hogy élek és álmodok és jelek, ómenek, s fel sem fogható véletlenek
történnek velem és azt, hogy vannak barátaim és máris hiányoztok, mert ez az idő együtt
e FÖLDÖN, CSAK EGY SZEMPILLANTÁS!
